Norwich, angolok, kis tudomány

Amint mondtam, sikerült új lakásba költöznöm, csak sajnos nem volt alapból internet, de végre, végre a saját kicsi gépemről pötyöghegtek.

Persze ez sem volt egyszerű, főleg a vége. Először minden egyébbel voltam elfoglalva, lásd gáz, villany, council tax. Aztán ki kellett találni, melyik cégnél szeretnék internetezni. ugye lehet telefonvonalon, illetve kábelen keresztül. Ha telefon, akkor kell BT (British Telecom) vonal. Erre érdemes odafigyelni, mert sokszor tíz fonttal megdobja a havi árfolyamot. Emellet érdemes alaposan megnézni az akciókat, és mindent töbször elolvasni. Létezik a from only pár fontért a nagy rakás szahara, és ha valami jobbat akarsz, akkor fizess rendesen átverés. A másik eset az olcsó internet, apróbetűben megemlítve csak három hónapig, aztán minimum dupla annyiért ugyanaz.

A végén sikerült kitalálnom, mi legyen. Persze a beszerelés minimum egy hét. Egy kedves fiatalember megjelent, fúrt és faragott, majd a kezembe nyomott mindenféle papírokat, valamint egy installációs cédét. Sajnos a kapcsolódásom már az első lépéésnél megakadt, mivel az angol program nem volt kompatilbilis a német windows xp-mel. Már láttam lelki szemeim előtt, amint újratelepítem a rendszert, ezúttal angolul. Szerencsére sikerült telefonon elérnem egy kedves barátomat, aki talált egy apró kibúvót. Ugyanis a vistásoknak még nem jár cédé. Helyette egy https címen át sikerült regisztrálnom. Éljen-éljen! Ezután próbálok jobban aktívkodni a blogolással.

Nem vagyok egy nagy animációs film rajongó, kinőttem ebből a kategóriából. Persze ha az alkalom úgy hozza, és nincs más, jó a szamár is. A Pixar legújabb alkotása a Ratatouille (Lecsó). A forgatókönyvírók hozzák a szokásos formájukat, a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló filmmel, vicces, szorakoztató, hepiendes. Nem érdemes sokat agyalni rajta, nem arra való. Mégis elkövettem ezt a hibát.

Kezdjük azzal, egyetlen szereplő sem igazán szimpatikus. Azon kellene izgulni, hogy egy finnyás patkány végül megvalósítja-e élete álmát, és szakáccsá, pontosabban séffé válhat-e. Nem árulok el nagy újdonságot, de sikerül neki. De hogyan? A film egyik tanulsága az is lehetne, hogy támogatók nélkül nem megy semmire az ember. Remy segítőtársa egy balfácán, aki a végén csak azért jut valahova, mert jó helyre született. Mindkettőjüket próbára teszi egy Ödipusz-komplexusos lelki sérült, aki mások fikázásában éli ki magát. Pozitív szereplő lenne, de nagyon gusztustalanra sikerült, a rágcsáló példaképe, aki kihírdette az igét: mindenkiből lehet szakács. Szegénynek nagyobb tokát sikerült kanyarítani, mint Lagzi Lajcsinak valaha is volt. Mire akarnak utalni? Aki szeret főzni, az sokat eszik, és olyan lesz, akár egy kövér disznó. És akkor még nem beszéltem az egyetlen (!) női szereplőről. Most akkor a nőknek a konyhában a helyük, vagy minden valamirevaló szakács férfi? Ő kénytelen a maximumnál is többet nyújtani ebben a férfiúk által uralt világban, keményen helytállva a nőiességét háttérbe szorítva. És aki a karrierjére próbál koncentrálni, annak ez a magánélet kárára megy, aztán a végén jól beválaszt a maradékból (a munkahelyéről, mivel ott tud egyedül ismerkedni). Ja, és a végén még eléggé hülyének is állítják be, mivel nem elég fantáziadús, csak „követi” a recepteket előírásszerűen.

Amint mondtam, nem kellett volna elkezdenem gondolkodni.

A fesztivál logója:

A helyszín:

Belülről:

Legjobb sörök:

The Champion Beer in the "Beer of the Festival" competition at the 30th Norwich Beer Festival was Beeston Worth The Wait (4.2%). Like last year's winner, it is brewed by one of Norfolk's newer small breweries, based at Beeston, near Dereham.
 
Second place went to Tipples Black Moth (from Acle) and third was Blackfriars Whyte Angel (from Great Yarmouth).

Mild — 1 Sarah Hughes Dark Ruby (6.0%); 2 Tipples Hanged Monk (3.8%); 3 Wolf Woild Moild (4.8%).
 
Bitter — 1 Blackfriars Yarmouth Bitter (3.8%); 2 Grain Oak (3.8%); 3= Adnams Bitter (3.7%); 3= Woodfordes Wherry (3.8%).
 
Best Bitter — 1 Beeston Worth The Wait (4.2%); 2 Blackfriars Whyte Angel (4.5%); 3 Caledonian Trick Or Treat (4.5%).
 
Strong Bitter — 1 Green Jack Ripper (8.5%); 2 Thornbridge Jaipur IPA (5.9%); 3 Grain Tamarind IPA (5.5%).
 
Golden — 1 Castle Rock Harvest Pale (3.8%); 2 Green Jack Canary (3.8%); 3 Winters Golden (4.1%).
 
Olds, Stouts and Porters — 1 Tipples Black Moth (8.0%); 2 Cairngorm Black Gold (4.4%); 3 Timothy Taylor Ram Tam (4.3%).
 
Special Styles — 1 Green Jack Orange Wheat (4.2%); 2 Wolf Straw Dog (4.5%); 3 Fox Nelson's Blood (5.1%).
 
Cider — 1 Double Vision Cider (7.4%).
 
Foreign — 1 Weltenburger Kloster Asam-Bock (6.5%).

További információk:

http://www.norwichcamra.org.uk/festival/festival.htm

Új lakásba költöztem, így nem tudtam a múlt héten elég gyakran írni. Lemaradtam olyan fontos sporteseményekről, mint az európa bajnoki selejtező Oroszország ellen (2-1), a szintén sikertelen rögbi döntő Párizsban (újabb vereség Dél-Afrika ellen), és ezt tetézte még Hamilton katasztrofális utolsó versenye. Szóval nem sok öröme volt a sportszerető angol közönségnek. Vigasztalásképp egy megoldás jöhetett szóba itt Norwichban: a 30. jubileumi sörfesztivál. Mellesleg ez a negyedik legnagyobb sörfesztivál az országban a CAMRA (Campaign for real ale) szervezésében.

Valahogy sikerült kétszer is kijutnom a fesztivál hat napja alatt. Belépő 3 font (kivéve szombaton, amikor is célszerű előre lefoglalni az 5 fontos jegyeket, annyira népszerű az utolsó este). Ezzel még nem jutunk messzire, ugyanis sört csak kuponok (tokens) fejében kapunk. Szóval újabb sorbanállás, 6 vagy 10 font fejében beszereztük a fesztivál hivatalos poharát az összegnek megfelelő kuponokkal egyetemben. Innentől szabad a vásár és a tülekedés. A színhely egy elpogányosított templom. Magában a szentélyben van a legnagyobb sörkínálat, ezen kívül külön teremben kaptak helyet a helyi, norfolki sörök, valamint egy sátorban lehet egyéb palackozott és külföldi söröket kipróbálni. Sajnos nem olvastam el előre a fesztival információs füzetét, így nem sok fogalmam volt arról, mi is a kínálat. Így felettébb tudományos alapon, alkoholtartalom és név alapján döntöttem, meg persze hogy hol volt rövidebb a sor. Hogy minél több variációt kipróbáljak, csak fél pintet (most ezt hogy írjam, hiszen angolul ez pájnt?) kértem átlagban 1,1-1,3 fontért. Innentől ízlések és pofonok a helyzet. Arra sikeresen rájöttem, hogy ezek a kritériumok alapján legtöbbször barna sört kaptam (az átlagos ale 4 % alatt van, és szobahőmérsékleten szolgálják fel). Ami megvolt (zárójelben az alkoholtartalom és a sör fajtája): Nelson’s Blood (5,1 %, spice), Giant Killer (4,5 %, old), Old Engine Oil (6 %, bitter), Carte Blanche (5 %, golden ale), Fireside Porter (4,3 %, porter), Moonraker (7.5 %, barley wine) és Slippery Jack (4,5 %, stout). Carte Blanche volt a legjobb, de mindet meg lehetett szokni :). Akinek meg a sör nem az itala, az kipróbálhatta Anglia másik nemzeti italát, az almabort (cider).

Rövid összegzésként annyit írhatok, hogy jó buli volt a sörfesztivál. Egy idő után már nem tűnik fel a különbség sör és sör között. Minden este 11-kor már bezárt a bazár, így igyekezni kellett a kóstolással. És továbbra is a belga sörök vezetik a ranglistát nálam.

Idén is megvolt október 23-ka. Érdekes elgondolkozni azon, miért nem kötődünk jobban saját ünnepeinkhez. Először is nem tudunk igazán ünnepelni. Valami hiányzik belőlünk. A nagy rohanás miatt? Nincs időnk megállni egy pillanatra? Fontosabb a pénz? Vagy csak egyszerűen ezt a késztetést kiölték a generációmból a kötelező iskolai ünnepélyekkel? Másrészt, és ezzel nem mondok óriási okosságot, igazából negatív történelmi eseményekre emlékezünk. Nincs nekünk elég bajunk? Mondjuk a nándorfehérvári diadal? Erre büszkék lehetünk.

Külföldről nézve két dolog miatt nem szeretem ezeket a napokat. Mintha megállna az élet otthon. Nem lehet rendes híreket olvasni, senki nem ír levelet. Sajnos ritkán esik ugyanarra a napra egy német, angol vagy belga ünnep. A másik indok, hogy egy ideje már ezek az alkalmak jobban hasonlítanak egy elszabadult (angol) futballszurkolói ámokfutáshoz. Kinek jó ez?

Ha azon gondolkozol, hol érdemes Angliában letelepedni, megvan a válasz. Halifax Quality of Life Survey alapján 2007-ben Wokingham a legjobb. At itt élő emberek átlagosan heti 744 fontot keresnek, nagyobb házakban laknak, egészségesebbek es fittebbek. Kiemelkedően jó az oktatás és az egeszségügy minősége is. Sajnos ennek megvan az ára is, egy ház úgy 328 000 fontba kerül (lehet szorozni durván 400-zal).

Amikor elkezdtem ezt a blogot, kitaláltam, heti egy bejegyzés a célkitűzés. De persze jelen pillanatban több téma is akad, amiről említést szeretnék tenni. Félek, később meg épp a múzsa után fohászkodom majd az unalmas hétköznapok közepette.

És mért pont Feast of Love? Múlt héten sikerült beszédülnünk egy moziba, és ki tudja miért ezt a filmet választottuk. Meglepetések meglepetése, Marozsán Erika játszik egy igazi, hamisítatlan, hollywoodi filmben. Együtt Morgan Freeman-nel, Greg Kinnear-ral, Selma Blair-rel, a legnevesebb színészeket kiemelve. Erika szerepe szerint egy magyar orvosnő, Margit (sajnos erről a névről én Besenyő Pista bácsira gondolok). Mellesleg a szereplők listáján, akárhogy is hívják ezt hivatalosan, a név Margaret Vekashi. Szóval van, akinek sikerült betörnie, legyünk büszkék. És most "csakazértsem" leszek igazi magyar, és nem kezdem el kritizálni a teljesítményét, a haját, az alakját, a kiejtését, a szívmasszázsát.

Ízelítő a filmből:

There is a story about the Greek Gods; they were bored so they invented human beings, but they were still bored so they invented love, then they weren't bored any longer. So they decided to try love for themselves. And finally, they invented laughter, so they could stand it.

Amint ezeket a sorokat írom, épp Anglia és Franciaország játszik a döntőbe jutásért a 2007-es rugby világbajnokságon. A város (férfi) lakosságának száz százaléka jelen pillanatban nyomja a pint-okat a helyi kocsmában. Sőt már az eredmény is megvan: Anglia megverte a franciákat. Nagy az öröm.

Alapszabályok kezdőknek, már amit idáig felfogtam. 15 erős ember alkot egy csapatot, a legnagyobbak, időnként ősember jellegű óriások szerintem a védők (forward), a viszonylag kisebbek szaladgálnak a labdával (back). Nem mennék most bele az olyan bonyolult dolgokba, mint fly-half, scrum-half és 8th man. 

A játék célja a pontgyűjtés, természetesen ez sem olyan egyszerű. Legtöbbet egy try ér (ez olyan, mint a touchdown, ha ez egyértelműbb), vagyis a labdát az alapvonalon át kell vinni, ami 5 pontot ért. Ha ez sikerül, a jutalom egy conversion kick 2 pontért. Emellett ha egy játékosnak van elég ideje, mielőtt az ellenfél leteperné, 3 pontot szerezhet, ha betalál a kapuba (dropped goal). Időnként valamiféle érthetetlen indokból büntetők is vannak.

Az egyik legfontosabb szabály, hogy a labdát nem lehet előredobni. Területszerzés két módja a labda elrúgása minél messzebbre, vagy a bátrabbak megpróbálhatnak áttörni a hústornyokon (igaz, az esetek többségében nem is nagyon jutnak messzire).  Még fontos megemlíteni az úgynevezett scrumot, amikor nyolc-nyolc játékos összekapaszkodik, és erőnek erejével igyekszik eltolni a másik csapatot miközben a labdát igyekeznek megtartani. (Próbálok azért egy kicsit utánamenni a dolgoknak, de itt a szabályok eltérnek a rugby union és a rugby league között, és gyanítom, engem annyira nem érdekel, hogy kibogozzam a szálakat.)

Érdemes még arra figyelni, hogy a labdát birtokló játékosnak meg kell attól szabadulnia, ha nem bír tovább haladni (vagyis öten ülnek a fején). Ha valaki különösen aggresszív, kaphat sárga lapot (sin bin büntetés 10 percre), vagy végleges kiállítás a jutalma.

A világkupát minden negyedik évben rendezik meg, idén Franciaország ad otthont a világ 20 legjobb csapatának. 2003-ban Anglia nyert Jonny Wilkinson vezérletével (érdemes megjegyezni ezt a nevet), de sokan pesszimistán álltak hozzá az idei szereplésükhöz. Ezt a várakozást megerősíteni látszott a csoportmeccsek során elszenvedett 36-0-ás vereség Dél-Afrika ellen. Mégis összeszedte magát az angol gárda, így már egy európai csapat bejutott a fináléba. Holnap a másik ágon Dél-Afrika játszik Argentinával. A döntő jövő szombaton 8-kor.

https://www.youtube.com/watch?v=r4cqqYnEc7M

https://www.youtube.com/watch?v=sq0jWTpndHA

és a magyarok... :)

https://www.youtube.com/watch?v=BG8FVq_TNaE