Új lakásba költöztem, így nem tudtam a múlt héten elég gyakran írni. Lemaradtam olyan fontos sporteseményekről, mint az európa bajnoki selejtező Oroszország ellen (2-1), a szintén sikertelen rögbi döntő Párizsban (újabb vereség Dél-Afrika ellen), és ezt tetézte még Hamilton katasztrofális utolsó versenye. Szóval nem sok öröme volt a sportszerető angol közönségnek. Vigasztalásképp egy megoldás jöhetett szóba itt Norwichban: a 30. jubileumi sörfesztivál. Mellesleg ez a negyedik legnagyobb sörfesztivál az országban a CAMRA (Campaign for real ale) szervezésében.
Valahogy sikerült kétszer is kijutnom a fesztivál hat napja alatt. Belépő 3 font (kivéve szombaton, amikor is célszerű előre lefoglalni az 5 fontos jegyeket, annyira népszerű az utolsó este). Ezzel még nem jutunk messzire, ugyanis sört csak kuponok (tokens) fejében kapunk. Szóval újabb sorbanállás, 6 vagy 10 font fejében beszereztük a fesztivál hivatalos poharát az összegnek megfelelő kuponokkal egyetemben. Innentől szabad a vásár és a tülekedés. A színhely egy elpogányosított templom. Magában a szentélyben van a legnagyobb sörkínálat, ezen kívül külön teremben kaptak helyet a helyi, norfolki sörök, valamint egy sátorban lehet egyéb palackozott és külföldi söröket kipróbálni. Sajnos nem olvastam el előre a fesztival információs füzetét, így nem sok fogalmam volt arról, mi is a kínálat. Így felettébb tudományos alapon, alkoholtartalom és név alapján döntöttem, meg persze hogy hol volt rövidebb a sor. Hogy minél több variációt kipróbáljak, csak fél pintet (most ezt hogy írjam, hiszen angolul ez pájnt?) kértem átlagban 1,1-1,3 fontért. Innentől ízlések és pofonok a helyzet. Arra sikeresen rájöttem, hogy ezek a kritériumok alapján legtöbbször barna sört kaptam (az átlagos ale 4 % alatt van, és szobahőmérsékleten szolgálják fel). Ami megvolt (zárójelben az alkoholtartalom és a sör fajtája): Nelson’s Blood (5,1 %, spice), Giant Killer (4,5 %, old), Old Engine Oil (6 %, bitter), Carte Blanche (5 %, golden ale), Fireside Porter (4,3 %, porter), Moonraker (7.5 %, barley wine) és Slippery Jack (4,5 %, stout). Carte Blanche volt a legjobb, de mindet meg lehetett szokni :). Akinek meg a sör nem az itala, az kipróbálhatta Anglia másik nemzeti italát, az almabort (cider).
Rövid összegzésként annyit írhatok, hogy jó buli volt a sörfesztivál. Egy idő után már nem tűnik fel a különbség sör és sör között. Minden este 11-kor már bezárt a bazár, így igyekezni kellett a kóstolással. És továbbra is a belga sörök vezetik a ranglistát nálam.
