Szigorúan magánvélemény következik:
Minden évben van egy két hollywoodi film, amit felkapnak, mivel nem annyira sablonos, mint a nagy átlag. Idén ezek közül egyik a Juno. Négy Oscarra jelölték a filmet: legjobb film (Best Motion Picture of the Year), legjobb rendezés (Best Achievement in Directing), legjobb női főszereplő (Best Performance by an Actress in a Leading Role) és legjobb eredeti forgatókönyv (Best Writing, Screenplay Written Directly for the Screen).
A történet röviden arról szól, hogy egy 16 éves tini teherbe esik, de az abortusz helyett megtartja a babát, és szeretné örökbe adni egy rászoruló házaspárnak. Kellemes film jó szereplőkkel és jó zenével. Ellen Page abszolút jól hozza a főszereplőt. Noha a való életben elég nehéz elképzelni, hogy egy tinédzser ennyire hidegvérrel vegye tudomásul, hogy "úgy maradt". Ennél is elképzelhetetlenebb a beszélgetés, amikor a szüleivel közli a tényállást, akik szintén egy rossz szó nélkül veszik tudomásul a tényt. Ezek után egy hirdetési újságból kiválasztja magának a lehető legkúlabb párost, a leendő szülőket. A férfival szorosabb barátságot is sikerül kialakítania. A forgatókönyvíró(nő) a laza pasiból egy mozdulattal felelőtlen, éretlen linket varázsol, akinek a nagy bűne az, hogy nem akar egy romokban levő, csak látszólag működő házasságba egy gyereket bevonni. (Az asszony egy control freak.) A készítők egyértelműen visszatántorodtak a lány és férfi lehetséges szerelmi kapcsolatának kibontásától (nehéz lett volna az Akadémia és az amerikai fogyasztók torkán lenyomni egy ilyen fordulatot).
A film nagy tanulsága:
Fiataloknak: Egyetlen alkalom is elég a teherbe eséshez. Use condom :)
Szülőknek: Nem árt időben felvilágosítani a gyerekeket a védekezésről, mielőtt baj történne.
