http://hvg.hu/hvgfriss/2007.51-52/200751-52HVGFriss2.aspx
A HVG 2007-es utolsó számában Hankiss Elemér elmélkedik Magyarország szerepéről a világban, illetve az ország lehetséges jövőképéről. A cikkhez egy Medián felmérés szolgáltatta az alapot. Az első kérdés arra fókuszált, mi történne, ha Magyarország egyik napról a másikra, se szó, se beszéd eltűnne a Föld színéről. Mely országok sajnálnák? Mit veszítene a világ? Hankiss: 1. "...elég is már ezekből a bohóc példákból. Csak azért soroltam őket, hogy rádöbbenjünk: előbb-utóbb el kellene érnünk azt, hogy a világnak az a bizonyos gyémánttengelye is megrezzenjen, megbicsakoljon egy kicsit - vagy nagyon -, ha ez az ország kiesne a világ közösségéből. Más szóval: föl kellene kerülnünk a világtérképre. Lehetőség sok van persze, de mi a kamasz demokráciánkban egyelőre még csak civakodunk, kapkodunk, forgunk saját keserű levünkben." 2. " Csapongunk önmagunk túlértékelése (dicsőséges múlt, államalkotó nemzet, Nobel-díjasok és olimpiai bajnokok nemzete...) és keserű leértékelése között (egyedül vagyunk, nekünk semmi sem sikerült, örök vesztesek vagyunk, bezzeg az osztrákok...). E végletek közötti vergődés helyett fokozatosan szert kellene tennünk higgadt, józan önértékelésre. Túl kellene lépnünk történeti sértődöttségeinken (nem volt "vérzivatarosabb" a történelmünk, mint az európai országok többségéé); el kellene fogadnunk, hogy kis vagy középméretű ország vagyunk, de ettől még lehet(ne) nagy és nagyszerű a teljesítményünk. Persze nem zászlólengető nacionalizmusra vagy pufajkás kollektivizmusra van szükségünk, hanem nemzettudatra, társadalmi tudatra, egy önértékét ismerő közösség méltóságára."
Ezekkel a megállapításokkal egyet tudok érteni. A megdöbbentő dolog, hogy a megkérdezett személyek szerint Kádár János a harmadik legalkalmasabb történelmi személy a jelenlegi gondok megoldására. Kossuth második, Deák csak negyedik.
Felvetették több esetleges államszövetség lehetőségét is, egyesüljünk újra Ausztriával, Horvátországgal vagy Szlovákiával. Az emberek mindössze 20%-a tud egy újabb közös országot elképzelni. Szerintem itt a szerző kicsit elveti a sulykot: 1. " Megkérdeztük azt is, mit szólnának hozzá, ha tíz éven belül Magyarország és Ausztria közös államot hozna létre. A válaszolók mindössze 20 százaléka mondta azt, hogy elképzelhető. Nem tudom, hogy bölcs politikai meggondolás és realitásérzék-e a forrása ennek a viszonylag alacsony százaléknak, vagy pedig a fantázia hiánya; nagyon bele vagyunk ragadva a jelenbe. El sem tudjuk képzelni, hogy a következő években-évtizedekben váratlan, igazi nagy változások, átrendeződések mehetnek-mennek majd végbe az Európai Unióban és általában a világban. Pedig mi itt a Duna-Tisza partján drámai - rettenetes és örömteli - fordulatokat éltünk át az elmúlt száz évben. Megtanulhattuk volna, hogy a jövő bizonytalan, s fel kell készülnünk sok lehetséges és lehetetlen, remek és akár veszélyes jövőre." ... 2. " Egy kicsit még a 19. században élünk. Vagy legfeljebb a 20.-ban. Azért gondolom így, mert feltettük azt a kérdést is, jó lenne-e, ha tíz év múlva az Európai Unióban egy ország polgárai más ország sikeres politikusai közül is választhatnának miniszterelnököt, minisztereket, képviselőket, és a megkérdezettek mindössze 17 százaléka válaszolta azt, hogy "jó lenne". Pedig véleményem szerint nagyon kívánatos volna, hogy ez a változás bekövetkezzék. És egyáltalában nincs kizárva, hogy be fog következni. A ma még erős nemzetállami görcsök tovább oldódhatnak. Mi itt Magyarországon különösen jól járnánk, ha a politikusi választékba bekerülnének olyan személyiségek, mint mondjuk Helmut Kohl, Tony Blair, Wolfgang Schüssel, Felipe Gonzales, Jacques Delors s más kiváló politikusok, akik saját hazájukban vagy Brüsszelben már bizonyítottak; vagy ha ők nem is, a nyugati demokráciákban sok kevésbé ismert, kiváló menedzser politikus van, akiket talán érdekelne egy ilyen igazi európai kaland. Ennek persze még ezernyi akadálya van, magasodnak mindenfele, Nyugat-Európában is, a láthatatlan, nem schengeni dróthálók. De ha szabadon vándorolhat már az unióban kőműves, informatikus, pincér, orvos és garabonciás diák, előbb-utóbb talán a politikusok, politikai menedzserek is útra kelhetnek."
Érdemes a cikket elolvasni.
A HVG 2007-es utolsó számában Hankiss Elemér elmélkedik Magyarország szerepéről a világban, illetve az ország lehetséges jövőképéről. A cikkhez egy Medián felmérés szolgáltatta az alapot. Az első kérdés arra fókuszált, mi történne, ha Magyarország egyik napról a másikra, se szó, se beszéd eltűnne a Föld színéről. Mely országok sajnálnák? Mit veszítene a világ? Hankiss: 1. "...elég is már ezekből a bohóc példákból. Csak azért soroltam őket, hogy rádöbbenjünk: előbb-utóbb el kellene érnünk azt, hogy a világnak az a bizonyos gyémánttengelye is megrezzenjen, megbicsakoljon egy kicsit - vagy nagyon -, ha ez az ország kiesne a világ közösségéből. Más szóval: föl kellene kerülnünk a világtérképre. Lehetőség sok van persze, de mi a kamasz demokráciánkban egyelőre még csak civakodunk, kapkodunk, forgunk saját keserű levünkben." 2. " Csapongunk önmagunk túlértékelése (dicsőséges múlt, államalkotó nemzet, Nobel-díjasok és olimpiai bajnokok nemzete...) és keserű leértékelése között (egyedül vagyunk, nekünk semmi sem sikerült, örök vesztesek vagyunk, bezzeg az osztrákok...). E végletek közötti vergődés helyett fokozatosan szert kellene tennünk higgadt, józan önértékelésre. Túl kellene lépnünk történeti sértődöttségeinken (nem volt "vérzivatarosabb" a történelmünk, mint az európai országok többségéé); el kellene fogadnunk, hogy kis vagy középméretű ország vagyunk, de ettől még lehet(ne) nagy és nagyszerű a teljesítményünk. Persze nem zászlólengető nacionalizmusra vagy pufajkás kollektivizmusra van szükségünk, hanem nemzettudatra, társadalmi tudatra, egy önértékét ismerő közösség méltóságára."
Ezekkel a megállapításokkal egyet tudok érteni. A megdöbbentő dolog, hogy a megkérdezett személyek szerint Kádár János a harmadik legalkalmasabb történelmi személy a jelenlegi gondok megoldására. Kossuth második, Deák csak negyedik.
Felvetették több esetleges államszövetség lehetőségét is, egyesüljünk újra Ausztriával, Horvátországgal vagy Szlovákiával. Az emberek mindössze 20%-a tud egy újabb közös országot elképzelni. Szerintem itt a szerző kicsit elveti a sulykot: 1. " Megkérdeztük azt is, mit szólnának hozzá, ha tíz éven belül Magyarország és Ausztria közös államot hozna létre. A válaszolók mindössze 20 százaléka mondta azt, hogy elképzelhető. Nem tudom, hogy bölcs politikai meggondolás és realitásérzék-e a forrása ennek a viszonylag alacsony százaléknak, vagy pedig a fantázia hiánya; nagyon bele vagyunk ragadva a jelenbe. El sem tudjuk képzelni, hogy a következő években-évtizedekben váratlan, igazi nagy változások, átrendeződések mehetnek-mennek majd végbe az Európai Unióban és általában a világban. Pedig mi itt a Duna-Tisza partján drámai - rettenetes és örömteli - fordulatokat éltünk át az elmúlt száz évben. Megtanulhattuk volna, hogy a jövő bizonytalan, s fel kell készülnünk sok lehetséges és lehetetlen, remek és akár veszélyes jövőre." ... 2. " Egy kicsit még a 19. században élünk. Vagy legfeljebb a 20.-ban. Azért gondolom így, mert feltettük azt a kérdést is, jó lenne-e, ha tíz év múlva az Európai Unióban egy ország polgárai más ország sikeres politikusai közül is választhatnának miniszterelnököt, minisztereket, képviselőket, és a megkérdezettek mindössze 17 százaléka válaszolta azt, hogy "jó lenne". Pedig véleményem szerint nagyon kívánatos volna, hogy ez a változás bekövetkezzék. És egyáltalában nincs kizárva, hogy be fog következni. A ma még erős nemzetállami görcsök tovább oldódhatnak. Mi itt Magyarországon különösen jól járnánk, ha a politikusi választékba bekerülnének olyan személyiségek, mint mondjuk Helmut Kohl, Tony Blair, Wolfgang Schüssel, Felipe Gonzales, Jacques Delors s más kiváló politikusok, akik saját hazájukban vagy Brüsszelben már bizonyítottak; vagy ha ők nem is, a nyugati demokráciákban sok kevésbé ismert, kiváló menedzser politikus van, akiket talán érdekelne egy ilyen igazi európai kaland. Ennek persze még ezernyi akadálya van, magasodnak mindenfele, Nyugat-Európában is, a láthatatlan, nem schengeni dróthálók. De ha szabadon vándorolhat már az unióban kőműves, informatikus, pincér, orvos és garabonciás diák, előbb-utóbb talán a politikusok, politikai menedzserek is útra kelhetnek."
Érdemes a cikket elolvasni.
