A változatosság gyönyörködtet, meg a szükség törvényt bont. Avagy kedvenc téli tevékenységem az utazunk haza karácsonyra móka. Kezdésnek drága a jegy és nagy a tömeg. Már időben próbáltam ezt a feladatot letudni. Szerencsére van Norwichban repülőtér, viszont kevés a célállomások száma, és Budapest valahogy nem szerepel a listán. Ezért azt találtam ki, hogy Amszterdamon át próbálok haza vergődni. Az ötlet egészen addig jó volt, míg az egyik légitársaság mindkét járatomat törölte. És ekkor jött a B terv. Hosszas vadászat után kiderült, hogy a Ryanair (ez itt a reklám helye) új menetrendjébe felvette London-Stanstedből a sármelléki repteret. Egyébként azért Stansted, mivel a legtöbb diszkont légitársaság Lutont vagy Gatwicket használja, de Norwichból ezeket nem olyan egyszerű megközelíteni.
A sármelléki repülőtér Puskás Ferencről lett elnevezve, és ahogy a környéket elnéztem, egy régi (szovjet?) laktanyát alakíttottak át. Sajnos a kivezető út még mindig tele van elhagyott épületekkel, és kizárólag a terminál közvetlen környezetét újították fel. Ezen kívül még egy-két-három-... nagyobb hibát sikerült felfedeznem. Nem tetszett, hogy nagyon kicsi a tranzit az útlevélellenőrzés előtt, így gyakorlatilag a szabad ég alatt kell sorban állni, ami télen, hóban, sárban nem olyan vicces. Másodikként azt említeném meg, hogy a futószalag, amire a táskákat adagolják, nagyon rövid, nehéz hozzáférni, és hamar tele lett a csomagok egy részével. (Valakinek a böröndje beakadt bemenetnél, szóval kisebb torlódás alakult ki. Az ott álló kedves utasok először csak figyelték a táskák kínlódását, majd egyikük egy nemes mozdulatta behajította táskát középre, de nem akasztotta ki a pántot. Később előkerült a tulajdonos is, aki nagy nehezen kiszabadította a csomagját, erre viszont a szalag mondta be az unalmast.) Az útleveleket gyorsan leellenőrizték a határon, csak a kedves határőr barátunk mindenkit lelkesen tegezett és sziázott. Kezdek öregedni, úgy tűnik, de ha én jó napot kívánokkal indítok, akkor vissza is elvárom a tiszteletet. Utolsóként kisebb fennakadás volt a sorompónál a parkoló elhagyásakor. A legnagyobb jó pont számomra a csomagok gyors kiadása volt. Tényleg nem kellett sokat várni. Aki szereti a repülőket, annak élmény lehet erre a repülőtérre kijönni, mivel a kifutópálya közel van a főépülethez, szinte testközelből lehet megnézni a fel- és leszállásokat.
Összegészében nem volt vészes az utazás. Minden bizonnyal jó hatással lesz hosszútávon az új repülőtér a Dunántúl és a Balaton szempontjából. Jelenleg öt városba lehet innen utazni (London, Frankfurt-Hahn, Lipcse, Drezda és Stuttgart). Remélhetőleg később minél több légitársaság lát majd fantáziát ebben az úticélban, és ezzel párhuzamosan Sármellék is fokozatosan kinövi a még meglévő gyermekbetegségeit. Jó utat!
A sármelléki repülőtér Puskás Ferencről lett elnevezve, és ahogy a környéket elnéztem, egy régi (szovjet?) laktanyát alakíttottak át. Sajnos a kivezető út még mindig tele van elhagyott épületekkel, és kizárólag a terminál közvetlen környezetét újították fel. Ezen kívül még egy-két-három-... nagyobb hibát sikerült felfedeznem. Nem tetszett, hogy nagyon kicsi a tranzit az útlevélellenőrzés előtt, így gyakorlatilag a szabad ég alatt kell sorban állni, ami télen, hóban, sárban nem olyan vicces. Másodikként azt említeném meg, hogy a futószalag, amire a táskákat adagolják, nagyon rövid, nehéz hozzáférni, és hamar tele lett a csomagok egy részével. (Valakinek a böröndje beakadt bemenetnél, szóval kisebb torlódás alakult ki. Az ott álló kedves utasok először csak figyelték a táskák kínlódását, majd egyikük egy nemes mozdulatta behajította táskát középre, de nem akasztotta ki a pántot. Később előkerült a tulajdonos is, aki nagy nehezen kiszabadította a csomagját, erre viszont a szalag mondta be az unalmast.) Az útleveleket gyorsan leellenőrizték a határon, csak a kedves határőr barátunk mindenkit lelkesen tegezett és sziázott. Kezdek öregedni, úgy tűnik, de ha én jó napot kívánokkal indítok, akkor vissza is elvárom a tiszteletet. Utolsóként kisebb fennakadás volt a sorompónál a parkoló elhagyásakor. A legnagyobb jó pont számomra a csomagok gyors kiadása volt. Tényleg nem kellett sokat várni. Aki szereti a repülőket, annak élmény lehet erre a repülőtérre kijönni, mivel a kifutópálya közel van a főépülethez, szinte testközelből lehet megnézni a fel- és leszállásokat.
Összegészében nem volt vészes az utazás. Minden bizonnyal jó hatással lesz hosszútávon az új repülőtér a Dunántúl és a Balaton szempontjából. Jelenleg öt városba lehet innen utazni (London, Frankfurt-Hahn, Lipcse, Drezda és Stuttgart). Remélhetőleg később minél több légitársaság lát majd fantáziát ebben az úticélban, és ezzel párhuzamosan Sármellék is fokozatosan kinövi a még meglévő gyermekbetegségeit. Jó utat!
